Kemenes Ákos 110 m gátfutásban volt az Atlétikai Club Bonyhád válogatott sportolója 2013, 2014, 2015-ben, illetve 2013-ban 400 m-es síkfutásban is magára ölthette a címeres mezt. Pécsről érkezett hozzánk, edzőjét követve. Jelenleg Budapesten él, így telefonon beszélgetünk.

    – A családból hozod a sportszeretetet?

    – Abszolút. Anyukám az U18-ban hétpróba országos bajnok volt, apukám meg kézilabdázik a mai napig, tíz éve még NBII-ben játszott a pécsi csapatban.

    – Mikor kezdtél sportolni?

    – Talán még óvodás voltam, mikor elkezdtem úszni. Ezt váltotta – még mindig kicsi koromban – a lovaglás és a kézilabda, egyszerre. Öt évig lovagoltam, ha nem is versenyszerűen, de hetente több alkalommal. Emellett kézilabdáztam a korosztályos pécsi csapatban. 2009-ben, 13 évesen elkezdtem atletizálni is Fekete Viktóriánál, majd elég hamar átkerültem Ferenczi Imréhez. A kézilabda gyorsan kibukott, mert kiderült, hogy az atlétika jobban megy nekem. És nyilván abban leltem jobban örömömet, amiben több sikerem volt. 2009-ben, kb. 3 hónap edzés után tagja voltam az országos bajnokságot megnyerő 4×100-as váltónak. Ettől kezdve teljes erőbedobással atletizáltam.

    – Amikor edzőm, Ferenczi Imre átigazolt az AC Bonyhádhoz, nem volt kérdés számomra, hogy követem-e. Vele láttam a sportban a jövőmet, és közösen folytattuk Bonyhádon. A pécsi gimnáziumi tanulmányaim mellett belefért ez a délutánonkénti utazás, az atlétikára szántam az időmet, a délutánomat. Az is gyorsan kiderült, hogy jó hely az a Bonyhád. Szerettem oda járni. Jó volt a közösség, és megvolt minden egy helyen, ami szolgálta a sikeres felkészülést. Később sajnáltam otthagyni ezt az egészet, de csak Budapesten tudtam azt tanulni, amit szerettem volna.

    – Mindig rövidtávokat futottál, vagy más versenyszámot is kipróbáltál az atlétikában?

    – Én ugyan gátfutásra készültem, de akárhányszor elindultam a többpróba bajnokságokon, mindig kiderült, hogy elég alapos Imrével az edzésmunkánk más számokra is. Azelőtt Pécsett távolt is ugrottam, abban szintén eredményes voltam, csak aztán a rövidgát mégis jobban ment, és a kedvencem is az volt. 400 gátnál hosszabbat egyéni számban nem csináltam soha. Később, amikor már Budapesten edzettem Zsivóczky Attilával, főleg a többpróba irányába mentem el.

    – Hogy kerültél Zsivóczky mellé?

    – Budapesten másfél évig Könye Irmával edzettem a Honvédban, de ott nem nagyon voltak edzőtársaim, és az edzések sem voltak rendszeresek. Egy régi barátom akkor már évek óta Zsivóczky Atival edzett, és megkörnyékeztem, hogy csatlakoznék a csapatukhoz. Tavaly az összetett OB-n még el is indultam, de azóta sokkal több a munkánk, és ma már ez élvez elsőbbséget. Hozzáteszem: Budapesten már nem sportoltam olyan komolyan, mint anno Bonyhádon. Most pedig már pár hónapja nem voltam edzeni, mert nem jut rá idő. De még benne van a pakliban, hogy visszatalálok a pályára, de versenyzésben már nem gondolkodom.

    – Bonyhádon volt megfelelő edzőtársad?

    – Igen, Berg Szabival edzettem együtt nagyon sokat. Vele sokszor voltam ugyanolyan állapotban, tudtuk húzni egymást. Edzésen inkább a fizikális állapot meg a gyakorlatok számítottak, kondiedzések, szökdelések, rövidfutások. Szabival kb. ugyanolyan gyorsak és erősek voltunk.

    – Az edzésmunkából mit szerettél legjobban?

    – Igazából a hosszú résztávon kívül mindent – mondja nevetve Ákos. – Nagyon szerettem és jól is bírtam a szökdelős edzéseket, a kondikat, de a 6×300 meg hasonlók sosem voltak a kedvenceim. A hosszútávú állóképesség miatt azonban erre is szükség van, ez is az atlétika része.

    – Mit kaptál a sporttól, az atlétikától?

    – Megtanított rá, hogy nem lehet mindig nyerni. És természetesen kaptam az ellenfél tiszteletét, az alázatot, hogy hinnem és bíznom kell az edzőmben.

    – A bonyhádi klubbal megmaradt a kötődés?

    – 2015 óta Budapesten élek, de a családom most is Pécsett lakik. Jó pár évig hazafelé rendszeresen beugrottam Bonyhádra, míg az edzőm ott dolgozott. Ma már nincs meg ez a kötődés, de a versenyeken találkozva a bonyhádi edzőkkel mindig beszélgetek egy kicsit.

    – Mit tanultál érettségi után, illetve mivel foglalkozol manapság?

    – Az ELTE-re jártam programtervező informatikus BSc-re, és a Műszaki Egyetemen végeztem villamosmérnök MSc-t. Dolgoztam szoftverfejlesztőként, most pedig két barátommal viszünk egy ipari automatizálás köré épített vállalkozást. Van egy saját fejlesztésű távfelügyeletünk azokhoz a rendszerekhez, amiket mi építünk. Fő profilként egy fővállalkozónak talajvíztisztító konténereket építünk. Emellett informatikai szakértőként dolgozom egy másik cégnél is nagyobb projekteken, legutóbb a Budai Várban most megnyitott, a Szent István terem köré épített múzeumon dolgoztam. Hozzáteszem, hogy a saját vállalkozásunkban akad kétkezi munka, kell barkácsolni is rendesen, de jó lenne a sportjellegű mozgás is. Már csak az időt kell megtalálnom hozzá.

    Kedves Ákos! Kívánjuk, hogy találd meg a megfelelő arányokat a munkában és a szabadidődben, a mozgás terén. És ha Bonyhád felé jársz, mindig szívesen látunk az AC-nál!

(Kirchné Máté Réka – 2022. február 22.)