Tisztelt Bonyhádi Atléták! Tisztelt Vezetőség, Kedves Vendégek!

Mindenekelőtt köszönöm szépen a meghívást és gratulálok, hogy immáron egy negyed évszázada egyre magasabb színvonalú és ennek köszönhetően egyre komolyabb és eredményesebb munka folyik Tolna megye negyedik legnépesebb városában, és ez az elhivatottság napjainkban már komoly meghatározó szerepet jelent a sportok királynőjének, a honi atlétikánk életében.

Az elmúlt közel egy évtizedben, amióta a szövetség vezetőjeként van lehetőségem és módom tenni szeretett sportágunkért, őszintén mondhatom, az egyik legjobb és legszorosabb kapcsolat alakult ki az AC Bonyhád képviselőivel, és ugyancsak fontos kiemelni, hogy ez nem szolgáltatott alapot arra sosem, hogy a mindenkori vezetőség bármilyen módon ezt a kapcsolatot saját előnyére fordítsa! Azért fontos ezt megjegyezni, mert az a sportszakmai munka illetve az az infrastruktúrafejlesztés, amely a közelmúltban végbement és amely szép lassan, de korszerűen be is fejeződik rövidesen, elsősorban a város illetve a klub szolgálatában hosszabb-rövidebb ideje állók érdeme.

A Magyar Atlétikai Szövetség csak a dolgát, a kötelességét tette és teszi akkor, amikor azt tapasztalja, hogy egy „ maroknyi” elhívatott sportszakember – iskolaigazgató, testnevelők, szakedző, szülők és persze a gyerekek, sportolók – éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy méltó otthont, tökéletes körülményeket varázsoljanak, és nem csak saját maguknak… Hanem a Magyar Atlétika közösségének is.

Kevés olyan helyet ismerek, ahol akkora szeretettel és kedvességgel fogadják az embert, mint itt Bonyhádon.  Ma még nem sok, bár talán nem bántó, ha azt mondom, hogy lehet épp a bonyhádi példából kiindulva, egyre több hasonló, kiváló körülményeket biztosító atlétikai kis ékszerdoboz épül szerte az országban, és itt ti büszkék lehettek magatokra. Arra, hogy a bonyhádi példából erőt merítve jó néhány egyesület belevágott hasonló fejlesztésekbe.

Ezért csak a köszönet jár nektek és mindenképpen javaslom, hogy a következő generációk mindig méltóképpen gondoljanak a nagy elődökre: Ónodi Szabolcs Igazgató Úrra, Csábrák tanár úrra, Scheidler Gézára, aki immáron Sportszakmai Igazgatóként is segíti a magyar atlétika fejlődését. Kirchné Máté Réka elnök asszony, aki összefogja és terelgeti az atlétikai szakosztályt a mindennapokon.

És persze mindenképpen fontos Andorka Gábor igazgató úrnak, valamint Filóné Ferencz Ibolya, a város polgármesterasszonyának a mindennapos munkáját megemlíteni, hiszen a részükről is tapasztalható, komoly támogatások nélkül szinte lehetetlen lett volna véghezvinni mindazt, amit elértetek.

Sajnálom, hogy személyesen nem oszthattam meg a gondolataimat, de a nemzetközi szövetség idei kongresszusa egyidőben zajlik a jubileumi rendezvénnyel. És bár előttem Ónodi igazgató úr mindig bölcs és örök, ilyen helyzetekre vonatkozó felvetése, mely szerint mi lehet fontosabb egy ilyen kis családias eseménynél… és való igaz, hogy szinte semmi, de lesz ugye alig 2 esztendő múlva egy nem elhanyagolható kis közös rendezvényünk Budapesten, és hát ezt is alakítgatni kell az előttünk álló időszakban…

Jó szórakozást és kellemes ünneplést kívánok!

Őszinte tisztelettel és sportbaráti üdvözlettel: Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke