Baranyi Boglárka Liliána, az Atlétika Club Bonyhád rúdugrója Mucsiban él. Több sportág kipróbálása után választotta az atlétikát, azon belül távolt ugrani és sprinttávon futni is szokott versenyeken, de a kedvence mégis a rúdugrás.

    – A teveli általános iskolába jártam, ott kezdtem sportolni. Először kézilabdáztam, aztán fociztam, de mindkettőt csak rövid ideig. Mindig volt valamilyen aktív mozgás az életemben. Így jött a kölyökatlétika, bár külön nem edzettünk rá. A kisiskolák diákolimpiáját itt rendezték meg a bonyhádi gimiben. Jómagam 100 métert futottam, és utána megszólított Scheidler Géza bácsi. Aztán eljött hozzánk Mucsiba, beszélt anyukámmal – így lettem bonyhádi atléta.

Baranyi Boglárka MR1D0605

    – Mióta jársz ide edzeni?

    – Nyáron lesz 5 éve. Heti háromszor jártam az általános iskolából. Most kilencedikes vagyok a gimiben, és ez az első évem, hogy minden nap jövök edzeni. A nyári rúdugró edzőtáborokban volt a leghosszabb folyamatos edzésmunkám. Amikor először mentem táborba, akkor tartottam tőle, mert nem ismertem még senkit. Ezért nem is éreztem magam annyira jól az első két hétben. Aztán megismerkedtem a többiekkel, akik nagyon befogadóak voltak, és azóta évközben is tartom velük a kapcsolatot.

    – Végül az atlétika miatt jöttél ide továbbtanulni?

    – Igen, bár nehéz döntés volt, nem akartam ide jönni. Akkor már itt sportoltam, de mindig azt hallottam, hogy nagyon erős a gimi, így kicsit meghátráltam tőle. Anyukám és Géza bácsi azonban bíztattak, és a már itt tanuló edzéstársaimtól is kérdezősködtem. Végül megszületett bennem a döntés, és ma már elmondhatom, hogy kellemes csalódás számomra a gimi. Arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz összehangolni az edzést és a tanulást. De nagy örömömre jól megy, igazából még könnyebben is tudok tanulni edzés után.

    – Minden nap bejársz az iskolába vagy kollégista vagy?

    – Kollégista vagyok. Most hogy nincs személyes oktatás, Géza bácsi szüleinél lakunk egy lakásban két edzőtársammal. Így minden nap be tudok járni edzeni. Szerdánként hazamegyek edzés után, csütörtökön otthon megcsinálom a futásokat, visszajövök pénteken, szombaton is edzek, és szombaton megint hazamegyek.

    – Hogyan választottátok ki a fő versenyszámodat?

    – Futni nagyon nem szeretek, se 60 méteren, se 100-on, de azért versenyeken néha elindulok ezeken is. Először távolt ugrottam, de azt sem szeretem túlzottan. Itt házi versenyeken igazából szívesen ugrok, de nagyobb versenyeken nem. Aztán jött a rúdugrás. Nemrég részt vettem az országos bajnokságon, ahol egyéni csúcsot tudtam ugrani, 342 cm lett a vége. Örültem neki, viszont kicsit csalódott is voltam, mert tudtam, hogy még lett volna az ugrásaimban. Minden versenyen van egy magasság, amit kitűzök célként, így próbálok egyre feljebb lépni. Az OB előtt 320-am volt, és kitűztem magam elé, hogy 340-et vagy 350-et ugorjak. Ezért is voltam kicsit csalódott, hogy a maximum nem sikerült. Viszont ami nagyon jó volt, hogy kezdtem ráérezni a hibáimra, illetve hogy mi sikerült nagyon jól.

    – Milyen típusú versenyző vagy?

    – Versenyeken van bennem minimális izgalom, ami normális. Jó versenyzőnek tartom magamat, mert ha rontok is két ugrást egy magasságon, akkor az utolsó pillanatban is bízok magamban és a harmadik ugrásra össze tudom magamat szedni. Nem zuhanok össze, hogy ez a kettő most nem sikerült, hanem túlteszem magamat rajta és jöhet a következő ugrás.

    – Edzésen mit szeretsz legjobban csinálni?

    – Ott például szeretek távolt ugrani, meg nyilván rudat is. Mostanában sok saját testsúlyos edzésünk volt, azokat is megkedveltem, mert tudom, hogy még erősödnöm kell és az nagyon motivál.

Baranyi Boglárka IMG_1428

    – Mondták neked valaha, hogy magas vagy és ezért sportolj?

    – Mondták. Meg hogy vékony vagyok, azért is. Régen nagyon sokat „piszkáltak” a vékonyságom miatt. Ezt sohase tudtam hova tenni, mindig sokat sírtam miatta. De amióta elkezdtem atletizálni, azóta hiába mondanak ilyeneket. Ez már lepereg rólam, mert tudom nagyon jól, hogy az alkatom miatt lehetek rúdugró, hogy ezért tudok távolt ugrani meg gyorsan futni. Szóval az atlétika ebben is sokat segített nekem.

    – Milyen a bonyhádi atlétacsapat?

    – Nagyon összetartó, tudjuk egymást motiválni, jókat beszélgetünk. Edzőmet, Géza bácsit is nagyon kedvelem. Kemények az edzések, de aki sportol és eredményt akar, az kibírja.

    – Van sportolói példaképed?

    – Egy embert nem tudnék kiemelni. Nagyon sok rúdugró, vagy bármilyen atlétikával kapcsolatos videót nézek. Mindenkit tisztelek, aki sportol és elért valamit.

    – Másokat is bíztatsz a sportolásra?

    – Mind a három barátnőmet elhoztam már edzésre. Közülük a legjobb barátnőm szintén ide fog jönni továbbtanulni a gimibe, és gondolkodik már az aktív sportoláson. Én pedig motiválom, mert sportolni nagyon jó dolog.

    – Családotokban más is sportolt?

    – Apukám focizott, a bátyám pedig hosszú ideig kézilabdázott. Én felnőttkoromban is szeretnék majd sportolni. Hogy milyen eredményeket érek el, az nagyrészt rajtam múlik, de szeretnék minél eredményesebb lenni.

    – Tavaly tavasszal a vírushelyzett miatt másfél hónapig otthon edzettetek egyéni edzésterv alapján. Hogy ment?

    – Akkor volt az, hogy a barátnőmet motiváltam, hogy jöjjön velem, és ő mindig elkísért edzeni. Akkor is erősítettem sokat. Viszont hiányzott a közösség, nehezebben ment az edzés az atlétatársaim nélkül. Nem voltam annyira motivált. Így most sokkal jobb, hogy ismét együtt vagyunk edzésen.

    – Mit szeretsz csinálni szabadidődben?

    – Régen lovagoltam, azt nagyon szerettem. Ez sajnos abbamaradt, mert viszonylag messze jártam lovagolni, de a lovakat még mindig ugyanúgy szeretem. Mostanában szabadidőmben görkorozni szoktam.

    – Mucsi egy párszáz lakosú kistelepülés. Milyen ott élni?

    – Mi a falu szélén lakunk, szeretünk ott élni. Ahhoz képest, hogy egy kicsi falu, azért gyakran zajos és elég nagy a forgalom is. Nekem tetszik, hogy minden közel van, és a rokonok többsége is ott él a faluban. Sokat gondolkodtam már azon, hogy hol élnék szívesen felnőttként. Mucsiból valószínűleg elmennék, de inkább egy nem túl nagy városban tudnám elképzelni az életem.

    Kedves Bogi! Kívánjuk, hogy mielőbb meglegyen a 350 centis magasság, és hogy mindig rálelj a téged segítő motivációkra. Hajrá Bogi, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. április 14. – Kirchné Máté Réka)

Baranyi Boglárka