A 2001-es születésű Balogh Péter Bonyhádon él. Az AC Bonyhád atlétájaként a gátfutás mellé tette le a voksát, és fő célja, hogy rendszeresen javítson saját eredményén. A MASZ nyílt fedett pályás versenyén, 2021. február 13-án 8.24 másodperces új egyéni csúcsot ért el 60 méteres gátfutásban. Két nappal később így beszélt erről: – Komfortzónából komfortzónába ugrok mindig, és most nagyon sikerült kilépnem, de sosem szabad túlzottan megelégedni. Örülök, hogy megint elértünk egy magasabb lépcsőfokot, de folytatni kell a mászást felfelé.

     – Mióta atletizálsz?

     – Másodikos általános iskolás koromban kezdtem, 2010 körül, Schwarcz Katalinnál. Akkor még csak ismerkedtem a sportággal. 2014-ben átjöttem a gimibe, akkortól vettem komolyabban a sportolást. Ferenczi Imre lett az edzőm, 6 évig dolgoztam vele, ami nagyon meghatározó volt. Eleinte összetettben versenyeztem, ugrószámokban és sprintben. Igazából nem voltam nagyon gyors, de a közepesnél jobb voltam. Aztán egy összetett bajnokságon hopp, megnyertem a gátat, és elgondolkodtunk: talán ez az, amiben jó leszek. És így is lett. Most már csak gátazok, meg néha jólesik egy-egy sprintszám, de az ugrószámokat elengedtük. Amíg voltak csapatbajnokságok, addig még nyilván beszálltam. Szeretem a 60 és a 110 méter gátat, de a 400 gátért nem rajongok, az nagyon gyilkos táv.

20210217 5D3_3978

     – Mi az erősséged szerinted, ami miatt eredményes gátfutó vagy?

     – Kisebb koromban volt egy időszakom, amikor nagyon robbanékony lettem, de ahogy elkezdtem izmosodni, erősödni, ez valahogy csökkent, a reakcióidőmmel együtt. A mai napig én vagyok a legrosszabb rajtoló. Szerintem az állóképességem az erősségem, 150-től 200-ig ugyanúgy bírom, nem lassulok.

     – Jó nézni, ahogy a gát fölött átsuhan egy atléta, de néha fel-feldőlnek azok a fránya gátak. Sok kék foltot szerzel így?

     – Rengeteget. A bokacsontom már eléggé megszokta, de versenyen már nem is igazán érzékelem az adrenalin, a stressz miatt.

     – Mennyire vagy stresszes?

     – Már nem igazán, az elmúlt két évben nagyot változtam e téren. Most már tudok csak magamra figyelni a rajthoz állásnál, ami nagyon fontos. A saját sávomat látom, tudatosítom magamban, hogy mennyi gát van és hogy mi a feladatom. Régebben nagyon izgulós voltam, a cipőfűzőt 600-ra kötöttem – mondja Peti mosolyogva.

     – Mi a kitűzött célod?

     – Mindig az egyéni csúcsra hajtok. Most értünk el a 8.24-gyel oda, hogy ez már nem biztos, hogy mindig elérhető, túlszárnyalható. Ha ezt átszámoljuk a 110 méter gátra, az egy 14,5 körüli futás, azzal meglenne az U23-as EB-szint… csakhogy vannak előttem ketten. Az elsőt biztos nem lehet megfogni, bár sportban nincs biztos… A másodikat talán meg lehet fogni, de én ilyeneket tényleg nem nézek, csak minél közelebb kerüljek a szinthez. Ők nemzetközi szinten vannak, és én is minél közelebb szeretnék ehhez kerülni. Tehát a cél az EB-szint elérése, az nagyon jó lenne. Két év múlva már én leszek a legidősebb az U23-as korosztályban – na akkor mindenképpen ki szeretnék jutni az EB-re. Egyelőre minden jól alakul. Közben elkezdtem a Közszolgálati Egyetem rendőrtiszti karát, de rájöttem, hogy ez nem az én utam, az nem én vagyok. Most közgazdaságtanra készülök Budapestre, de hogy ezzel klubváltás lesz vagy csak edzőváltás, még nem tudom.

     – Melyik versenyedre emlékszel legszívesebben?

     – Talán a 2019-es junior ligára, ami felért egy országos bajnoksággal, hisz a top mezőny volt ott. És azt meg tudtam nyerni. Csapatban sokszor nyertünk, de egyéniben nem szoktam győzni, és ez a liga hozta az érzést, hogy hú, tényleg nyertem? Egyébként dobogóra állni is mindig nagyon jó. Januárban volt a fedett pályás Budapest bajnokság, ahol 3. lettem, az is nagyon jó érzés volt. Felnőtt mezőnyben az első nagyobb eredményem ez az érem. Illetve most ez a hétvége a friss siker, a 8.24. Ez nyílt verseny volt és nem osztottak érmet, de nagyon jó volt az újabb, csaknem egy tizedes egyéni csúcs.

     – Ki a sportolói példaképed?

     – Egyértelműen Baji Balázs, már kiskorom óta figyelem az eredményeit. Tavaly sérült volt, akkor indultam először mellőle versenyen. Nagyon fura érzés volt… Szűcs Valdó mellől már indultam, ő is komoly nemzetközi szinten van, de mellőle nem volt annyira fura indulni, bár neki is nagyon erős karaktere van. Baji Balázs nagyon erős, fejben nagyon ott van, mellőle meghatározó volt indulni. Most a fedett pályán is mellőle rajtoltam, ezt a tényt azért nehéz kizárni, érzi az ember a kisugárzását.

     – Minden nap edzel?

     – Igen. Hétfő-kedd-szerda edzés, csütörtökön pihenünk, péntek-szombat edzés, vasárnap pihenünk. Nincs hosszabb pihenési időszak, csak egy-egy napok mindig. Egyelőre úgy látszik, ez bevált. Mivel megszoktuk a szombati edzést, így a hétvégi versenyek is könnyebbek. Az edzőm pár hónapja Scheidler Géza, akit gyerekkorom óta ismerek a gyerekei révén, és most szépen összecsiszolódtunk a közös munka során.

     – Milyen a csapathangulat a bonyhádi egyesületben?

     – Szeretek lejárni edzeni, nagyon jó csapat alakult ki. A továbbtanulások miatt páran abbahagyták az atlétikát, viszont frissült a csapat fiatalabbakkal. Nagyon meghatározó, hogy hova jön az ember edzeni. Itt mindenki motivált, tudjuk egymást előre húzni. És ennyi, közel nemzetközi szintű atléta még sosem volt a klubban.

     – A családotokban mások is sportoltak?

     – Nagyon sokan, már a nagyszüleim is sportosak voltak. Anya és a nagybácsim sérülés miatt kellett abbahagyják a sportot. Apa focizott sokat, ő nagyon gyors volt, mikor kicsiként versenyeztünk, sose tudtam lefutni. Az unokatestvéreim, Varga Lőrinc és Sári pedig szintén itt edzenek/edzettek az AC Bonyhád színeiben.

     – A sport mellett van valamilyen egyéb hobbid?

     – Maga a sport is hobbiként indult számomra, hisz egy jó társaságba jöhettem mindig. Most már az atlétika kicsit több számomra, mint hobbi, hiszen oda kell figyelni, hogy mit eszek, mennyit alszok, milyen vitaminokat fogyasztok… Már élsportolónak tartanak, de én nem akarok erre ráfeszülni, görcsölni. Egyébként szabadidőmben zongorázni szoktam, azt kiskoromtól csinálom és nagyon szeretem, mert megnyugtat, ki tud szakítani a hétköznapokból, teljesen kikapcsol. Meg a családdal töltött minőségi idő is fontos számomra.

     Ezen a héten február 18-án Bonyhádon felkészülési verseny, vasárnap pedig a felnőtt országos bajnokság vár Balogh Péterre. Utóbbiról azt mondja, kemény lesz, a felnőtt mezőnyben a helyezésekre még nem tud igazán odaérni, ezért is tartja fontosabbnak az egyéni csúcsokat. Ha megint tudna kicsit faragni az idejéből, akkor maximálisan elégedett lenne. Kívánjuk, hogy ezt a hetet is elégedetten, szép eredménnyel zárja!

     Hajrá Peti, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. február 15. – Kirchné Máté Réka)