A szeptember végén Kaposváron, az U16-os korosztálynak megrendezett Öt Nemzet Viadalán szerepelt első alkalommal válogatottként Máté Patrik, az Atlétikai Club Bonyhád sprintere, és mindjárt két éremmel szerzett dicsőséget egyesületünknek és egyben hazánknak. Patrikkal és edzőjével, Hornok Enikővel beszélgettem nemcsak erről a nemzetközi versenyről, hanem az egész évről.

– Jól sikerült a versenyszezon, szerencsére komoly sérülés sem volt az évben – kezdi Enikő az értékelést. – Az eredmények feketén-fehéren mutatják, hogy jók a választott edzésmódszerek. Mivel komolyan dolgoztunk az elmúlt években, ezért jönnek az eredmények. Az alapkoncepció ugyanaz, mint eddig, csak ráteszünk egy lapáttal, most már bátrabban terhelhetjük a versenyzőinket. Igyekszem fókuszáltan figyelni a haladókra, de a kezdőknél is fontos az alapoktól építkezni. Minden atlétánk ugyanolyan fontos. A versenyeken jegyzetelek, mert ott jönnek ki a hibák, hogy kinél milyen technikai elemet kell javítani, miben kell fejlődni. Látszik, hogy néhány atlétánkban van szikra, és talán van fáklya is. Az edző feladata pedig az, hogy ezt meglovagolja. Mára 10-15 főt mondhatok az élcsapatnak, húzóerőnek.

– Számítottál arra, hogy lesz válogatott versenyződ az évben?

– Patrik tekintetében elég erősen. Arra viszont nem gondoltam, hogy Farkas Botond is ilyen közel kerülhet a válogatottsághoz. Extra motiváció számomra, hogy 2026-ban akár több sportolónk is bekerülhet a válogatott csapatba. Ráadásul most ők lesznek az idősebbek az U16-os korcsoportban. Vagyis jövőre ide nekünk az oroszlánt is – ennek szellemében kell dolgoznunk.

– Úgy gondolom, egy válogatottság nemcsak siker, hanem teher is.

– Jól látod, egy tehetséggel együtt dolgozni alapvetően teher. De ez motivál a fejlődésre, a tanulásra. Napról napra változik a sporttudomány, lépést kell tartani, folyamatosan tanulni, mindig visszaellenőrizni magadat, levonni a következtetéseket. Hogy jó úton haladok-e, az szerencsefaktor is, de tudom azt, hogy min kéne még javítani. Azt érzem, a heti 5 edzés nem is elég, mert hajlamos vagyok elveszni a technikai részletekben. Kicsit olyan ez, mint egy mérnöki munka, csak itt gyerekekkel foglalkozunk. És tapasztalom, hogy azon látszik a legjobban a fejlődés, aki heti 4-5 edzésre jár.

– A nemzetközi versenyen sikerült ellesned valamit?

– Csak egynapos verseny volt, de azért figyeltem. Nem láttam nagy különbséget a bemelegítésben vagy technikailag. Ami viszont döbbenetes volt, hogy a győztes cseh csapat 70-80%-ának olyan izomzata volt, mint egy U20-as versenyzőnek. Valamit jól csinálnak, hiszen a felnőtt mezőnyben is szépen szerepelnek. Egyébként egyre több hazai edzővel vagyunk jó kapcsolatban, jó látni, hogy ennyi fiatal és lendületes tréner van.

– Patrik hogy bírta az első válogatott versenyét?

– Lubickolt – mondja mosolyogva Enikő. – Lételeme, mikor érzi, hogy oda kell tennie magát, hogy megmérettetés van igazán méltó ellenfelekkel. Fejben, hozzáállásban profi. Szerintem ha lehetett volna, ő még ottmarad egy hetet. Izgult ugyan, de már láttam rajta az előző versenyeken is, hogy jól bírja, jól kezeli a nyomást. A rengeteg közös munkának köszönhetően érezzük egymáson, hogy mikor mit kell mondani a másiknak, elég már csak egy pillantás, egy fejbiccentés és tudom, mikor nyugszik meg, mikor kell mellette lenni. Úgy gondolom, még „éhesebb” lett ettől a hétvégétől meg ettől a sikertől. Láttam rajta, hogy hosszú volt a szezon, és már nem olyan edzésmunkát végeztünk, ami a csúcsformát előjelezte volna. Már az OB is nagyon csisszes volt, de ott még legalább tudta, hogy mindenki előtt van. Ezen a válogatott viadalon viszont nem tudta, hogy mire számítson. Hiába érkezett a legjobb időeredménnyel, mégsem versenyzett még velük. Szerintem a válogatott mez „súlya” is nyomta. Ezek után sikerült meglepnie az időeredményével. Önmagához képest nem túl jó rajtot produkált, a futásának az utolsó 20-25 métere viszont egyszerűen káprázatos volt. Ez is azt mutatja, hogy Patrik győzelemre született és bármit meg is tesz érte. Azt is jó volt látni, hogy a 4×100-as váltóban remekül tudott csapattagként együttműködni. Figyeltek egymásra, összeváltottak, tudatosan csinálták, jó volt látni őket. És ez még csak a kezdet. Az a célunk, hogy Máté Patrik nevét akár 10 év múlva is halljuk. Nagyon büszke vagyok rá, elsősorban nem is a teljesítménye miatt, hanem amilyen munkamorállal, alázattal teszi a dolgát. Mindenben számíthat rám, amíg azt érzem, hogy tudom támogatni a fejlődését. Igyekszem a legjobb tudásommal szolgálni őt és a többieket. Reméljük, hogy jövőre még több atlétánk megvalósíthatja az álmát, ehhez szeretnék támaszt nyújtani.

Természetesen Patrikot is megkérdeztem. Edzés előtt kaptam mikrofonvégre, de megtudtam, hogy otthon is rendszeresen fut, számára ez a tevékenység egy hobbi is.

– Nagyon jó volt az idei év. Feljöttem az U14-ből, és úgy voltam vele, hogy örülök, ha benne leszek a legjobb háromban U16-ban. Elsőre megnyertem a fedettpályás magyar bajnokságot, aztán nagyon jól kezdődött a szabadtéri szezon is. A vége volt a legfontosabb, és szerencsére az is jól zárult a magyar bajnoksággal (két bajnoki cím) és a válogatottsággal.

– Hogyan terveztétek az évet?

– A legfontosabb cél mindig az, hogy önmagamhoz képest fejlődjek. Nem helyezéseket vagy időeredményeket tűzünk ki magunk elé.

– Milyen volt a válogatott megmérettetés?

– Először szerepeltem nemzetközi versenyen, nagyon más volt, mint az eddigiek. A bemondó nem magyarul beszélt, az indítás is angolul volt. Ott volt a szállás és az egész csapattal együtt voltunk. Nagyon jó érzés és nagy megtiszteltetés volt, hogy magamra ölthettem a válogatott mezt.

– Az eddigi „ellenfeleiddel” most egy csapatban versenyeztél a váltóban.

– Eddig is nagyon jóban voltunk, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, nyáron is találkozgattunk. A válogatott versenyen ahhoz képest, hogy csak előző nap kétszer-háromszor váltottunk össze, nagyon jól ment minden, mintha évek óta egy összeszokott csapat lennénk.

– A 11,11 mp-es időeredményed olyan lett 100-on, amilyet vártál?

– Időeredményben nem terveztem, inkább a helyezésre mentem. Az időm sokkal jobb is lehetett volna, de beragadtam a rajtba, és 20-30 méterig utolsó voltam. Onnan sikerült megnyernem valahogy az utolsó métereken.

– Milyen a közös munka az edződdel?

– Nagyon jó a kapcsolatunk, mindent elfogadok, amit mond, hiszen eredményt hoz. Kipróbáltunk több versenyszámot is, de távolugrásban lesérültem és egész télre kiestem. Maradunk inkább a futásnál, úgyis az a kedvencem: 100, 200, 400 m. Most megkezdjük az alapozást, és év elején a bonyhádi fedettpályás versenyeken megnézzük, mennyit fejlődtünk. A cél, hogy minden nap egy kicsit jobb legyek, mint tegnap voltam.

Kedves Patrik, ezt kívánja neked mindenki más is!