Noé Attila, az Atlétikai Club Bonyhád szenior futója nagyon aktív mostanában: egy hét alatt három versenyen indult, és nem akármilyen eredményekkel zárt. A múlt hétvégi bajai 5 km-es távjáról már beszámoltunk, ahol abszolút 3. helyen ért célba, a 40+ kategóriában pedig 1. helyen zárt. És a folytatás?

– Fogalmazhatunk úgy, hogy ezen a héten versenyekkel edzettem. Egy héten belül 3 verseny, az azért feszített tempó már nekem. A vasárnapi bajai futás után szerdán várt a következő erőpróba. Ismét hazai pályán, Sötétvölgyben rendezték meg az idei Belügyminisztériumi Terepfutó Országos Bajnokságot. Három km várt a népes mezőnyre, 112 futó indult neki a domboknak a kategóriámban. A szervezők úgy gondolták, hogy a tavalyi pályarajz tökéletes lesz ismét, csak egyszerűen megfordították a menetirányt. Így egy sík résszel kezdtünk, majd egy erős emelkedős rész következett, végül lejtős befutó. Az időjárás egyébként velünk volt, a hét egyik legjobb „futóidejét” sikerült kifogni. Rajt után egyből az élre álltam, próbáltam a sík részen minél nagyobb tempót futni. Fontos volt, hogy a hegymenetre legyen előnyöm, mert ott én gyengébb vagyok. Kovács Krisztián barátom volt a legnagyobb ellenfelem, aki egyébként szekszárdi, vagyis neki is hazai környezet volt. Jól számoltam, a dombon felfelé úgy robogott el mellettem, mint a gyorsvonat. A lejtős rész elejére 30-40 méter hátrányt szedtem össze. Nagyon elsavasodtam a domb miatt, de a lejtmenetben erős vagyok, egyre közelebb kerültem Krisztiánhoz. Az 50 méteres célegyenesre beértem, majd az utolsó métereken elé kerültem. Hajráverseny döntött, ezen a napon az én javamra. A tavalyi elsőség után így sikerült címet védenem.

– És a harmadik versenyed?

– Szombaton Budapestre, a Margitszigetre utaztam, a Vivicittára. 3×2 km-re neveztünk Pásztor Attila barátom és egy top futó, Vörös Márk társaságban. A verseny lebonyolítása nem nagyon kedvezett a gyors futáshoz, mert egy kijelölt körpályán kellett menni mindenkinek, ahol rengetegen futottak. Én lehettem a harmadik, a befutó, de ez azt jelentette, hogy a rengetek futót kerülgetni kellett a pályán, nem lehetett egyenletes iramot tartani. A fiúk már könnyű helyzetbe hoztak: első helyen váltottam Márkkal, és sikerült is megtartani a győztes pozíciót. A körömön 6.11-et sikerült futni, 19.17-et futottunk az összesen 6 km-en. Jó kis program volt, inkább egy gyors edzésnek tudom be ezt a versenyt. Nagy közhelyek vannak a futásban is, hogy a győzelmet nem kell megmagyarázni, és versenyt is jól kell választani… na ezek most ismét igazak voltak – mondja mosolyogva Ati.

– Most mire készülsz?

– Szerdán folytatom a versenyzést. Egy 12 km-es válogató versenyen veszek részt, amivel megpróbálok kvalifikálni egy hollandiai rendőr-terepfutó Európa-bajnokságra. Köszönettel tartozom felkészítőmnek, Szűcs Fatimának, és Antal Zsófi gyógytornásznak is, aki sokat segített az utóbbi időben „összerakni” a lábaimat.

Gratulálunk, Ati! Drukkolunk Neked tovább!

Hajrá Ati, hajrá bonyhádi atlétika!