Hornok Enikő, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium testnevelője, az Atlétikai Club Bonyhád edzője lett a 2023/2024. tanév legeredményesebb Diákolimpiai testnevelője Tolna vármegyében! A díjátadás januárban volt, és Enikő egyik atlétája, Máté Patrik februárban két korosztályos magyar bajnoki cím megszerzésével igazolta, hogy valóban egy kitűnő szakember kapta az országos elismerést.

Február 8-9-én rendezték meg az U16-os Fedettpályás Atlétikai Magyar Bajnokságot, és én másnap faggatom Enikőt, aki bevallja: még fel sem tudta dolgozni magában a hétvégét… Hangolásként a diákolimpiai díjról kérdezem.

– Megtisztelő az elismerés, de én csak a munkámat végzem – mondja szerényen. – Jólesett, de megyünk tovább. Mindig van egy kitűzött cél, ami viszi előre a csapatot.

– Hogyan készültetek a hétvégi OB-ra?

– Tudtam, hogy ebben a „garnitúrában” mindenki feljebb lép egy korosztályt, tehát ideje felkötni a gatyát. A felkészülési szakasznak fontos része a fedett pályás szezon, így az alapozó időszakot tényleg megtoltuk. Tudatos tervezés volt. Az alapkoncepcióm az, hogy nagyon jó alapokat kapjanak a fiatalok. A téli felkészülésünk sarokpontja nem más volt, mint a gyorsaság, gyorsaság, gyorsaság. Persze az erejüket, az ügyességüket fejlesztjük, de a gyorsaság kiemelten fontos szempont volt. És bár látszik már, hogy ki melyik irányba fog specializálódni, az eredményeik alapján kinek melyik szám fekszik jobban, de az atlétika minden szakágában szükség van a gyorsaságra. Ennek rendeltem alá az október-november-decemberi időszakot, sok-sok munkával. Ez egy monotonabb szakasz volt, de aztán elérkezett a finomhangolás időszaka.

– Amikor már célzottabb feladatokat kaptak a fiatalok?

– Igen, akkorra már nagyjából tudtam, ki milyen számban fog indulni, és elkezdtünk technikai számokkal készülni. A gyorsaságfejlesztés mellett alapkoncepció még az is, hogy ne rontsuk el a gyereket. Szerintem ezt úgy tudjuk megtenni, hogy sokrétűen képezzük őket, tanuljanak meg mindent jó alappal csinálni. Atlétáink nincsenek széthajtva, Bordás Dia edzőtársammal egy okos rendszert viszünk, ami ennek a korosztálynak majd évek múlva fog igazán kifizetődni. Nem az a cél, hogy kihajszoljuk belőlük az eredményt. Persze vannak kiemelkedő tehetségek, mint pl. Máté Patrik. Ő egy őstehetség sprinter-zseni, és még ki tudja, mi lehet belőle, csak nem szabad elrontani. És ezt az eredményt, amit ő most hozott, egy szimpla alapedzésből hozta. Semmi specializáció, súlyokat nem látott. És ez a fontos, mert ha túlhajtjuk a gyereket utánpótlás korosztályban, akkor később a korosztályváltáskor hova toljuk tovább az edzésmunkáját?

– Te magad is atletizáltál, és most már edzőként fejleszted magad folyamatosan.

– Néha úgy érzem, hogy kicsit ösztönösen is cselekszem. Egykori edzőmmel, mai kollegámmal, Scheidler Gézával sokat beszélgetünk, kikérem a tanácsát. Gyakran visszaemlékszem a hajdani edzésmunkánkra, a TF-en tanultakra, és nagyon sokat fejlesztem magam autodidakta módon. Géza úgy fogalmazott, hogy én is meg lettem fertőzve az atlétikával. Erről olvasok akár angol cikkeket is, ezzel fekszem, ezzel kelek, e körül forog az agyam állandóan. Mert ez az edzői munka nagyon nagy felelősség. Ha van egy őstehetség, őt hogyan tudod segíteni és nem elrontani. A lehető leghosszabb távú célból indulunk ki, és azt szépen lebontjuk lépésekre.

– Az U16-os Fedettpályás Bajnokságra szép csapattal utaztál, sok egyéni csúccsal tértetek haza.

– Ez a „garnitúra” egy zseniális csapat. Hiszem azt, hogy be fog érni a munkájuk. Kitartóan edzenek, abszolút bennük van az X. Ez most egy országos bajnokság volt, sok indulóval, impozáns csarnokban – bizony ezt is szokni kell, hogy fejben elbírják. Az ügyességi számokban sokkal jobb eredmény van bennük, de nem bánom, hogy ez nem most jött ki. Jöjjön ki tavasszal, vagy jövőre, akár 2 év múlva… Szinte mindegyikük belépő most ebben az U16-os korosztályban, vagyis a legfiatalabbak voltak az indulók között. Nagyon jó volt látni, hogy mekkora fejlődést értek el.

– Hogyan áll össze a felkészítői csapatotok?

– Nekem a szívem csücske, és amiben magabiztosabban tudok edzőként melléjük állni, azok az ügyességi számok ill. a sprintszámok. A dobószámokban Bordás Diána segíti őket szívvel-lélekkel, nagyon jó szakmaisággal, precizitással. A középtáv és a hosszúsprint Csábrák János irányításával dolgozik. Guzorán Leventének tervezünk több feladatot adni, a kicsik mellé beépíteni az újoncokat, akik lelkesek, tetszik nekik az atlétika, szeretnének jönni, viszont még nincs alapjuk. Most már annyian vannak a csoportban, hogy muszáj lesz szétbontani. Akár többpróbában is gondolkozunk, oda Scheidler Gézát is bevonnánk rúdugrással. Jelenleg így látnánk működőnek a rendszert.

– Az év eleji fedett pályás bonyhádi felkészülési versenyek segítséget jelentettek nektek?

– Nagyon nagy segítséget! A gyerekek lelkesedésén látszott. A verseny révén jöttek újak is, akik segítőként dolgoztak itt és kedvet kaptak, akarnak atletizálni, és nem is ügyetlenek. Jó ez a versenysorozat a sportolóknak, az atlétikának, az egyesületnek – szóval csak pozitív hozadéka van.

– Érzelmekben mit adott ez az OB?

– Egy érzelmi hullámvasút volt. Mikor azt látod, hogy azért van elkenődve az atléta, mert tudja, hogy több van benne, csak most nem jött ki. Nem egyszerűen csak szomorú, hanem dühösen szomorú. Akkor mondtam nekik, amit hajdan én is Gézától hallottam: a kudarcokból meg a kevésbé sikerült versenyekből lehet, hogy többet tanulsz, mint egy sikeres versenyből. Nekem az tetszett a legjobban a hétvégéből, hogy látom a jövőt. Látom őket U18-ban, U20-ban, ahogy csillognak. Nem csak azért járnak atlétikára, mert ez a rutinjukká vált, hanem már nekik is a szenvedélyük. Követik az atlétikát a közösségi médiában, erről beszélgetnek, hatalmas élményként élték meg hogy találkoztunk és fotózkodtak Molnár Attilával (olimpikon, U23-as Európa-bajnoki bronzérmes). Az atlétika beszippantotta őket is, ezért tudom biztosan mondani, hogy jó kis jövő áll előttünk.

– Mik a következő állomások?

– Most még lesz egy U18-as OB, oda is elmegyünk megmutatni magunkat, aztán március 15-16. az U14-U16 összetett magyar bajnokság. Utána egy rövid versenyszünet, amikor megint keményen edzünk, majd következnek a tavaszi erőpróbák. Azokra még fejlődni kell, egyéni csúcsokat elérni, magabiztosan versenyezni. Így lépkedünk előre, kis célokkal. Szép számmal vannak atlétáink, tehetségek, meg kell oldani, hogy mindenkire megfelelő figyelem jusson, eredményesen tudjuk segíteni a fejlődésüket.

– Gondolom egy-egy kiemelkedő eredmény a többiekre is hatással van.

– Így van. Ők is oda akarnak jutni, eredményt elérni, őket is motiválja. Nagyon feldobta és motiválta az egész csapatot Patrik két győzelme hétvégén. Az atlétikáról mindig elmondják, hogy egyéni sportág, de igazából mégsem az, nagyon egyben van a csapat. Jó volt látni, hogy egy ember sikere mennyire kihat a többiekre is. Az AC Bonyhád reflektorfénybe került, az edzőkollegák is figyelnek már ránk, de álljuk a sarat – mondja mosolyogva Enikő. – Most kell nagyon óvatosnak lenni, helyén kezelni a dolgokat. Azt látom Patrikon, hogy ő ezt tudja. Iszonyatosan nagy versenyző típus, hihetetlenül ott van fejben, ösztönösen, nagyon erős, ami előremutató. Volt a verseny előtt egy taktikai megbeszélésünk, de nem tettem rá plusz terhet, csak annyit mondtam neki: egy jó futást akarok látni. Mindkét számában teljesítette a kérésemet.

Büszkék vagyunk az Atlétikai Club Bonyhád versenyzőire és felkészítőikre! További eredményes közös munkát kívánunk, hogy maradjon a szenvedélyük az atlétika, és érezzék jól magukat ebben az összetartó csapatban! Ha pluszban ilyen szuper eredményekkel is öregbítik egyesületünk hírnevét, azért extra hálásak is vagyunk!

(Kirchné Máté Réka)