Az Atlétikai Club Bonyhád két ifjú edzőnőjét, Hornok Enikőt és Bordás Diánát kértük, hogy ők is értékeljék a versenyszezont a saját csoportjaik tekintetében.

– Szeptemberben kb. 15 új növendék csatlakozott hozzánk, akik nemcsak hogy jól beilleszkedtek, de többen húzóemberei is lettek a csapatomnak. Az év eleje kicsit döcögősen indult: szeptemberben toborzás, egyeztetés hogy ki hol tartja a heti 5 edzését, és ki mikor jön edzésre (órarendhez, zeneiskolához és egyéb elfoglaltságokhoz igazítva). Októbertől már minden rendben ment, kialakult nálam egy masszív 25, mára 30 fős csoport – kezdi Enikő az értékelést.

Novembertől megkezdtük az alapozást, ill. jöttek a diákolimpia első állomásai, melyek segítették a munkánkat a tehetségek felismerésében és megszólításában. A téli alapozó szezon nagyon jól sikerült, kiemelkedő munkát tudtunk végezni. A gyerekek jól bírták a terhelést, a feladatok változatosak voltak, és hipp-hopp eltelt a felkészülési időszak. Az U14-U16-os korosztállyal az összetett fedett pályás versenyre készültünk, amit a fiúk meg is nyertek, a lányok egy szép 12. helyet szereztek, csupa jó egyéni teljesítménnyel. Ez mindenkinek nagy lökést adott az edzéseken, azoknak is, akik nem is voltak ott a versenyen. És ezen az erőpróbán az is körvonalazódott, hogy kit mely versenyszámok felé kéne a jövőben orientálni az eddigi univerzális képzést követően, ahol az alapokat kapták meg.

Aztán elérkezett a tavaszi időszak, következtek újra a diákolimpiák és a szövetségi versenyek. A versengés nagyon fontos, mindig dob egyet a sportolón. Van a srácokban stressz is, de a versenyzéssel tudnak rutint szerezni. Jól sikerültek a tavaszi erőpróbák, és a tanév végén az utolsó versenyeredményektől a felhők fölött jártam 3 méterrel: önállóan versenyeztek, ügyesek voltak és olyan eredményeket hoztak, amelyeket álmomban sem reméltem. Annak külön örülök, hogy sérülésmentesen hoztuk le a szezont. Ez az egyik vesszőparipám, hogy ne legyen túlterhelés meg sérülés, hanem élvezzék amit csinálnak, de persze jöjjenek az eredmények, mert az tartja meg a gyereket egy sportágban. Akár önmagához, akár a társakhoz mért eredmény. Ez fontos mozgatóerő, akárcsak a jó hangulat és a jó társaság.

– Én hivatalosan 1 éve vagyok az AC-nál, így most volt először saját csoportom – veszi át a szót Dia. – Nyáron a napközis atlétikatáborban már találkozhattak velem a fiatalok. Nálam főként az U14-esek edzenek, akiket Enikő segítségével toboroztunk össze a bejövő ötödik évfolyamból, ill. Gergely Gréta csoportjából is jöttek fel hozzám. Nekem teljesen új volt ez a terep, úgy gondoltam, hogy lélekben inkább a nagyokhoz állok közelebb, de szépen összecsiszolódtunk. Szeptembertől novemberig az edzéseink főleg játékkal teltek, az alap mozgásformákkal és a versenyszámokkal barátkoztak a fiatalok.

Enikő megjegyzi: – Fantasztikusan látszik a 9 hónap munka a gyerekeken. Mozgásképben hihetetlenül sokat fejlődtek, és szerintem ez az egyik legfontosabb feladat ebben a korosztályban. Az atlétika alapmozgásokra épül, amiket később az összes többi sportágban hasznosítani tudnak. Jó nézni, hogy szépen, tudatosan mozognak az atlétáink.

– Én 12 évig kézilabdáztam, mielőtt atletizálni kezdtem Bonyhádon. És itt a gimiben atlétikaedzésen tanultam meg rendesen futni, dobni, ugrani, és utána tudtam igazán hatékonyan mozogni a kézilabdapályán is. Gyorsabb lettem, mint a kézis csapattársaim, jobb lett a reakcióképességem, végig tudtam dolgozni egy mérkőzést fáradtság nélkül – mondja saját tapasztalatát Dia. – De térjünk vissza a csoportomhoz. A kicsik jöttek Grétától, ahol 45 perces edzések voltak szintén játékos formában, és nálam megismerkedtek a másfél órás munkával. Eleinte kemény volt számukra, de tavaszra belejöttek, már volt hogy 2 órát mozogtunk, mert igényelték. Januártól márciusig kéthetente volt egy játék-keddünk, a többi edzésen mindig volt törzsizom erősítés, ill. minden hétfőn tornáztunk. Nagyobb lett a testtudatuk, jobban meg tudták csinálni az atlétikai feladatokat is.

Ebben a korosztályban a versenyeztetés még nehezebb, mert az időpontokról a szülőkkel kell konzultálnom, akik sokszor rászerveznek hétvégi programokat a megbeszéltekre… Viszont minden versenyen volt legalább 10-12 atlétám, akikre mindig tudtam számítani. Néhányuknál a verseny előtti stressz még lázat is okoz, ezért nem tudnak eljönni. Ebben szeretnénk nekik segíteni a jövőben.

Most a júniusi versenyen minden sportolóm egyéni csúcsot ugrott/futott. A májusi bonyhádi versenyhez képest másodperceket faragtak le az idejükből úgy, hogy mi még nem végzünk kemény speciális edzésmunkát, mint Enikőék. Mi még játékosan, inkább saját testsúllyal illetve könnyű eszközökkel tréningezünk. Én kb. 25 fővel kezdtem a szezont, év végén volt egy 3-4 fős lemorzsolódás, de a szezon végére újra 25-en lettünk. A gyerekek örülnek, hogy a klubban elismerik a munkájukat, a javuló eredményeiket, hiszen felszerelést kapnak és év végén a legjobbakat a csapattagok előtt elismerték. Legutóbb a szezonzáró grillezésért voltak hálásak – mondja mosolyogva Dia.

– Az AC Bonyhádnak a legnagyobb erőssége szerintem a kiegyenlített, családias légkör, amiben mindenki támogat mindenkit – mondja Enikő. – Mikor fáradtan érkezem edzésre, a gyerekek mosolya feltölt energiával. Az edzés mindig a napom fénypontja, és ez az érzés és energia oda-vissza áramlik. A szülők is sokszor megköszönik a munkánkat, ami szintén jólesik – valószínűleg jó dolgokat mesél és vidám a hazaérkező kis atléta.

Kedves Enikő és Dia! Gratulálunk a versenyeredményekhez, atlétáitokhoz, és hogy ilyen lelkesedéssel végzitek a munkátokat, továbbadva a sportág szeretetét!