Kajtár Kristóf, az Atlétikai Club Bonyhád „háromszázasa” az elmúlt hetekben többször is túlszárnyalta egyéni csúcsát, és ezek a szárnyak a válogatottságig repítették. Ismerkedjünk meg kicsit a fiatalemberrel, aki a bonyhádi gimnázium kilencedik osztályos tanulója és klubunk lelkes atlétája.

   A kérdésre, hogy mikor és milyen sportággal kezdett, mosolyogva mondja: – Ovis koromban már sportoltam, első osztály végéig a fociban próbáltam ki magam, de nem jött be. Másodikban átmentem az emelt szintű tesitagozatra, és Schwarcz Kati néni elhívott az atléták közé, miközben már úsztam is Gulyás Péter bácsinál. Az úszás a covid beköszöntéig volt része az életemnek, akkortól viszont nem lehetett uszodába járni…

   – Atletizálni azonban lehetett.

   – Így van. Az atlétikaedzés általános iskolában még nem csak a futást jelentette, belekóstoltunk az ugrásba és a dobásba is. Mikor átjöttem a hatosztályos gimnáziumba, Csábrák János tanár úr kiválasztott engem is az új diákok közül, és elkezdtem atlétikaedzésre járni. Az első évben még nem voltam túl eredményes, egy csípőhorpasz sérülés sok gondot okozott. De én már akkor eldöntöttem, hogy futó szeretnék lenni.

   – Mi segített ebben a döntésben?

   – Egyrészt nagyon jó a csapat. Nagy érték számomra, hogy megismerhettem itt Varga Sacit, akivel hihetetlenül jóban lettünk. És fantasztikus ez a kis atlétacsalád, akikhez tartozom. Mikor ide jövök, az kikapcsol az iskolai mindennapokból. Itt mindenki az edzésre fókuszál, dolgozik, fejlődik. Szeretem látni, hogy nem csak én teszem bele magamat 100%-osan az edzésbe. És itt van nekünk Csábrák tanár úr, a „Bácsi”, akinél jobb edzőt nem is kívánhatnék. Nagyon örülök, hogy hozzá kerültem, és érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Látom, mennyire szereti, hogy van egy kis csapata, akikkel foglalkozhat, akiknek néha mesélhet, és én nagyon szeretem hallgatni.

   – Az edzésmunkában mi a kedvenced?

   – Gátazni szeretek legjobban. Kedvelem a gátiskolát, meg minden feladatot, ami gáttal függ össze. Versenyeken a 300 méter a számom, síkfutásban és gátfutásban egyaránt. Jövőre, mikor korosztályt váltok, jön majd a 400 m. Hetente ötször edzek, hétvégente pedig általában elmegyek hosszút futni, 30 percet.

   – A bonyhádi klubnál jelenleg nincs olyan sportoló, aki hozzád hasonló szinten futna ezen a távon. Nem nehéz így fejlődni?

   – Általában egyedül edzem, a résztávoknál is, ami kicsit nehéz. Az újak között van olyan, akiben látjuk a lehetőséget. Furcsa is volt, amikor jött az új fiú, hogy hallottam valakit futni magam mögött. Edzésen általában nem szoktam ilyet, csak versenyen – nevet Kristóf. – De ez most jó volt, mert tudtam, hogy hajtanom kell.

   – Versenyezni szeretsz?

   – Szeretek… – itt azért elgondolkodik egy pillanatra. – Szeretek, igen, de főleg utána jó nagyon. Verseny közben viszont izgulok, és félek a lehetséges kudarctól, főleg gátfutásnál. De már ez is kezd enyhülni.

   – Szeptemberben, az U16-os Országos Bajnokságon 300 méteres síkfutásban 37.96-os új rekorddal 4., 300 m gátfutásban 42.18-as új csúccsal 3. lettél! Számítottál ilyen eredményre? Érezted, hogy jó formában vagy?

   – Mivel ez volt az első igazi versenyévem, kevés még a tapasztalatom, és nem tudtam, mire számítsak magamtól. Csak mentem, hagyatkoztam Bácsi szavára, aki azt mondta: jó vagy és meg tudod csinálni. És bejött. Azért be kell vallanom, hogy meglepődtem, nem számítottam ilyen eredményekre.

   – És ezek után megérkezett a meghívó a válogatottba. Erre számítottatok?

   – Az OB előtt azt mondta Bácsi: „van esély arra, hogy megcsap a válogatottság szele”. Tetszett ez a mondat, de nem akartam elbízni magam. Azt mondtam: odamegyek, odateszem magam, lesz ami lesz. Ez az első igazi versenyévem, nem történik semmi, ha most még nem jutok be. Viszont az elért eredményem után azt mondta a tanár úr, hogy ő bizony várja a válogatott meghívást. És amikor megkaptuk, az óriási öröm volt az edzésen és otthon is.

   – Szeptember 24-én az Öt ország válogatott versenyén ölthetted magadra a címeres mezt Csehországban, és a 4×300 m-es mix váltóval negyedik helyezést értetek el. Milyen élmények értek ott?

   – Nagyon élveztem a versenyt. A váltócsapat tagjaival nagyon jóban lettünk, hihetetlen jó fej emberek. Nagyon tetszett, hogy olyanokkal voltam körülvéve, akik ezen a területen jártasak, ismerik a többi eredményes atlétát is. Jó volt belelátni kicsit, milyen szinten vannak mások, hogy dolgoznak más ország atlétái, milyenek az edzőik. Amikor megérkeztünk pénteken, volt egy átmozgatás, és ott figyelni tudtuk mások edzésmunkáját, amiből tanulni is lehetett.

   – Edződ, Csábrák János is elutazott Csehországba, hogy a közeledben legyen.

   – Ami engem nagyon megnyugtatott. Örülök, ha látom a versenyeimen ahogy figyeli a mozgásomat, és utána elmondja a véleményét és a tanácsait. Az mindig sokat segít a fejlődésben.

   – Az előrelépéshez fontosak a célkitűzések is.

   – Sokszor gondolok a céljaimra, bár nem tudom, mennyire reálisak. Szeretnék a 4 év alatt kijutni egyéniben is válogatott versenyre. Ezenkívül átnéztem a gimnáziumi atlétikai csúcsokat, és épp az edzőm az, aki 1976 óta listavezető 400 m gáton, 55.4 mp-es idővel. Ezzel jó példával jár előttem, és én is szeretném elérni ezt az eredményt.

   Kedves Kristóf! A lelkesedésed, a szorgalmas edzésmunkád és a céljaid további szárnyakkal ajándékozhatnak meg téged, melyek újabb sikerekig repíthetnek. A sportrajongók nevében is gratulálunk neked és edződnek, és kívánunk további sikereket az atlétikapályán!

   Hajrá Kristóf, hajrá bonyhádi atlétika!

/Kirchné Máté Réka/