Szabó Máté az Atlétikai Club Bonyhád húszéves távolugrója. Az egyéni csúcsa 692 cm, és ahogy fogalmaz: – Küzdök a 7 méterrel nagyon.

    Megjegyzem, hogy mindenkinél van egy álomhatár. Mire ő: – Van sajnos, de szerintem csak fejben. A határok legyőzhetők. Bízom magamban, és el is várom magamtól a 7 métert. Minimum a 7 métert.

    – Mikor kezdtél sportolni?

    – Apa atletizált, anya kosarazott, és a családban ez utóbbi volt az erősebb vonal. Így általános iskolás koromban én is kosaraztam, elsőtől negyedikig. Utána váltottam atlétikára. Ott eleinte még csináltunk mindent: kislabdadobás, távolugrás, sprintek… Amikor átjöttem az AC-hoz, Ferenczi Imre tanár úrhoz, akkor kezdtünk el komolyabban szakosodni. Magasugrással indultam, de sajnos jött egy bokaszalag-szakadás. Utána próbáltam visszatérni, de nem tudtam már felvenni a fonalat. Így váltottunk távolugrásra.

    – Szabadban vagy fedett pályán ugrasz szívesebben?

    – Van különbség, mert a szél nagy befolyásoló tényező lehet nálunk. Egy szembeszél komolyan vissza tudja dobni az eredményeket, egy hátszél viszont, ha az erőssége miatt még érvényes az ugrás, nagyon meg tudja lökni az eredményt. A fedett pályát mégis jobban szeretem, ott semmilyen széllel nem kell számolni, biztosabb a nekifutás. Én amúgy sem vagyok egy stabil nekifutó, engem az csak segít, ha nincs semmilyen szél.

    – A távolugrás egy eléggé összetett mozgássor…

    – Így van, és nekem a lendítéssel mindig voltak problémáim, nem tartom ki eléggé. És mivel a futásom sem túl stabil, sokszor voltak belépett ugrásaim. Eleinte volt sok olyan versenyem, hogy nem is jutottam tovább a döntőbe, mert nem volt érvényes ugrásom az első háromban. Szóval ezeken dolgozunk még.

    – A sikertelen ugrások hogyan hatnak rád?

    – Idővel tanul az ember, hogy hogyan kell ezeket kezelni. Az elején nagyon bosszantó volt. Mondjuk, mikor az első két ugrás nem jön össze, a harmadikra viszont be kell ugorjam magam a 8 vagy a 6 legjobb közé, hogy folytathassam a versenyt. A másik oldalon viszont önbizalmat ad, ha az első ugrás jól sikerül. Vagyis mondhatjuk, hogy meghatározó a verseny szempontjából az első ugrás.

    – Versenylázad szokott még lenni?

    – Szerintem már nincs. Szeretném azt mondani. Hmmm… – gondolkodik el. – Nincs. Most már csinálom annyi ideje, hogy hozzászoktam a versenyzéshez.

    – Melyik volt az eddigi kedvenc versenyed?

    – Talán az a távolugró diákolimpiai csapatverseny, mikor sikerült egy 40 centis egyénit ugranom az Ikarus pályán. Sokáig bajlódtam azzal a szinttel, amit addig tudtam, de éreztem, hogy több van bennem. És akkor az ott nagyon kijött.

    – Az eredményen kívül mitől igazán jó számodra egy verseny?

    – Nagyban függ attól, hogyan kelek fel aznap. Már a nap elején érzem, hogy ez jó vagy rossz nap lesz, és ez mindenképp befolyásolja a versenyzésemet. De ugye minden versenynek van egy hangulata, ami sokat hozzá tud tenni, meg tudja fordítani a dolgokat. Vagy ott az időjárás: nagy melegben nem szeretek versenyezni. Szóval több összetevős a dolog.

    – Ki tudod zárni a zavaró tényezőket? Rá tudsz hangolódni a versenyre?

    – Általában a kinti versenyszezon elején ez még nem megy jól, de ahogy egyre többet versenyzünk, nyár végére összeáll a dolog fejben is, és akkor már megy.

Szabó Máté MR1D1310

    – Az edzésmunkában mi az, amit szeretsz?

    – Az erőnléti munkát. Mondhattam volna a technikázást is, de a távolugrásnál ugye piszkos lesz az ember, az nem az igazi – mosolyodik el. – De a sprintes edzéseket is szeretem. Így belegondolva, igazából egyik része sem olyan az edzésmunkának, hogy ne szeretném. Most egyébként 4-5 hónapja sérült vagyok, ez életem eddigi leghosszabb sérülése.

    – Mi történt?

    – Tavaly október végén kezdődött. Idegbecsípődésre gondoltunk, mert az már többször előfordult nálam, de máskor mindig elmúlt egy hét alatt. Ez a fájdalom azonban tartós volt, két hónap után Géza bácsi elküldött orvoshoz. Így bő 4 hónap után kiderült, hogy valószínűleg keresztcsont-gyulladásom van. Kaptam gyógyszereket meg injekciót, most kezd javulni a helyzet. Négy hónapja inkább csak próbálom magam szinten tartani. Valójában csak bemelegítek, futok pár kört, nyújtok, és ennyi. Igyekszem nem kiesni a ritmusból.

    – Múltkor láttalak Géza bácsiék tanyáján az edzésen, és az nem egy egyszerű pálya.

    – A szerda-szombati edzés van ott. Kemény, nem a hét fénypontja – nevet fel Máté. – De jó edzés, hatásos. Megcsináljuk, mert meg kell szenvedni az eredményekért.

    – Hogy érzed magad a bonyhádi atléták között?

    – Szeretek itt lenni, jó a csapat, idén van pár új arc is. Most még nem mondanám teljes értékű tagnak magam, mert ugye nem tudok velük rendesen edzeni, csak a saját kis dolgaimat csinálom.

    – Tavaly tavasszal a koronavírus miatti kényszerszünet idején tudtál edzeni?

    – A kéthónapos leállás idejére kaptunk otthoni edzéstervet, azt akkor egyedül csináltam. Közel lakom a bonyhádi ifjúsági parkhoz, ahol van egy domb, és ott szenvedtem.

    – Máskor is jársz oda „szenvedni”?

    – Nem, csak parancsra – nevet fel. – Magamtól nem mennék, de az Imre bácsitól kapott korona edzéstervet igyekeztem teljesíteni.

    – Az őszi edzőváltást hogy élted meg?

    – Azért nem tudok erről nagyon nyilatkozni, mert Scheidler Géza bácsival még nem dolgoztam sokat a sérülés miatt. De látom, hogy a munka, amit a többiekkel végez, az nagyon pozitív. Meg velem is foglalkozott a sérülésem alatt, szóval eddig tetszik a váltás. Imre bácsinak is rengeteget köszönhetek, de az új fejezetnek is nézek elébe. Nagyon szeretném már elkezdeni a rendes munkát Géza bácsival.

    – A szüleid követik a sporttevékenységed?

    – Igen, mindenben támogatnak, nagy szurkolóim. Versenyeken már rég voltak, ami nem az ő hibájuk, én nem szeretem, ha jönnek. De mindig kérdezik, hogy ment a verseny, tisztában vannak az egyéni csúcsokkal.

    – Van sportolói példaképed?

    – Több sportágból is van. A legmeghatározóbb talán Kobe Bryant kosárlabdázó, aki nemrég halt meg egy repülőgép-balesetben. Az ő mentalitása, hozzáállása, munkamorálja nagyban meghatározza az enyémet is, igyekszem felnőni hozzá.

    – Akkor a kosárlabda iránti szeretet azért ott van még benned…

    – Nagyon. Azzal kezdtem annak idején, első szerelem volt a sport terén. Most atlétikaedzéseken kosarazunk sokat bemelegítésként.

    – Szabadidődben mit szeretsz csinálni?

    – Legfőképp zenélek. Talán tízévesen kezdtem gitározni, és akárcsak a sport, a zene is része a mindennapjaimnak. Ha épp nem dolgozok és nem sportolok, akkor zenélek.

    – Zenekarban is játszol?

    – Nem, nincs saját zenekarom. Még, egyelőre.

    – És dalokat írsz?

    – Nem. Fogalmazzunk úgy, hogy az a része nem megy. Számomra az a fontos a zenélésben, hogy teljesen kikapcsol, ilyenkor nem gondolok semmi másra. Egy olyan tevékenység, amihez mindig tudok fordulni, akár jó, akár rossz napom van. Egy fix pont az életemben.

    – Tavaly érettségiztél itt a bonyhádi gimiben. Milyen terveid vannak a sport és a továbbtanulás terén?

    – Az atlétikában mindenképp egy U23-as EB részvétel a cél. Rendeznek idén és 2 év múlva is, utóbbira van esélyem bejutni. Akkor én leszek a legidősebb az induló évjáratok közül. Vagyis két évig még biztosan folytatom az atlétikát. Az egyetemet elkezdtem gazdaság-menedzsment szakon Győrben, de ugye a vírus miatt haza kellett menjünk 3 hónap után. Hiányzik az egyetemi légkör, meg az online oktatás is teljesen más, ezért passzíváltattam a második félévemet, de szerintem váltani fogok majd. Most itthon dolgozom és edzek.

    – Mennyire tartod céltudatosnak magad?

    – Nagyon. Talán kicsit nagyképűen hangzik így kimondva, de szeretném céltudatosnak tartani magam. Kevés célt tűzök ki, de ahhoz a párhoz nagyon odateszem magam. Néha talán át is billenek a ló túloldalára, mert kicsit több lazasággal jobban menne. De nem szeretném visszanézve azt érezni, hogy ha még ezt meg ezt megcsináltam volna… Igyekszem maximálisan beleadni magam és a legtöbbet kihozni a célkitűzéseimből.

    Kedves Máté! Kívánjuk, hogy mielőbb újra teljes intenzitással tudj edzeni, hogy túlszárnyalhasd a 7 métert, és bejuss a két év múlva megrendezendő atlétikai korosztályos Európa-bajnokságra. Hajrá Máté, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. március 31. – Kirchné Máté Réka)

Szabó Máté MR1D1271