Mihály Rebeka 12 éves koráig Szekszárdon élt családjával, azóta Bátaszék az otthona. Az Atlétikai Club Bonyhád magasugrója mellett e sorok írója alacsonynak érzi magát a 171 centijével, ezért adott volt az első kérdés: – Szokták mondani neked is, hogy ne nőj tovább, mert nem találsz magadnak megfelelő magasságú fiút? Mire Rebi mosolyogva: – Igen, gyakran hallom ezt, de eddig a magasságom nem okozott gondot e téren.

    Na de térjünk rá fő témánkra, a sportra!

    – Általános iskolás koromban sokféle sportágat kipróbáltam: kosárlabda, társas tánc, taekwondo, meg elvittek versenyekre magasat ugrani, és helyből távoloztam is. Igazából így már korán megszerettem a magasugrást, és a bonyhádi gimibe kerülve rögtön azzal kezdtem az atletizálást.

    – Ha valaki magasra nő, azt szokták mondani, hogy jó kosaras vagy magasugró lenne belőle. Nálad mi volt előbb, hogy magasra nőttél, vagy hogy elkezdtél magasat ugrani?

    – Korán elkezdtem nőni, hirtelen lettem nagyon magas, és igazából emiatt kerestek meg, hogy ugorjak magasat.

    – A bonyhádi gimnáziumot már részben az atlétika miatt választottad a középiskoládnak?

    – Ez egy érdekes történet. Szekszárdon rajzszakkörre jártam, és az akkori rajztanáromnak ballagó osztálya volt, ezért több középiskoláról is begyűjtött szórólapokat. Ott bukkantam rá véletlenül a bonyhádi gimire, amúgy előtte nem nagyon hallottam róla. Láttam a sportolási lehetőségeket is, és annyira megtetszett, hogy minél előbb ide akartam jönni. Sikerült is a felvételim, így hatosztályosba jöttem át, immár ötödik éve.

    – És egyből jelentkeztél atlétikára?

    – Még nem volt rá lehetőségem, de már az összes tesitanár megkeresett. A gimiben tanév elején rendezik meg mindig a 100 körös futást. Én az első évben, vagyis az első gimis hetemen azonnal teljesítettem a 100 kört, és egyből felfigyeltek rám.

    – Száz kör a 200 méteres pályával számolva bizony 20 km!

    – Eddig a csúcsom 104 kör. Öt gimnazista évem során háromszor lefutottam a százat, kétszer azért maradhatott ki, mert versenyem volt azon a hétvégén, és tartalékolnom kellett az erőmet. Hallottam, hogy régen Ki tud többet futni? néven rendezték meg ezt a tanév eleji felmérőt. Kíváncsi lennék, én meddig bírnám… Szóval az edzők kerestek meg, és bár szeretek futni is, mégis maradtam a kedvenc számomnál, a magasugrásnál. Emellett gátazni és távolozni is szeretek.

    – És az edzésmunkában mi a kedvenced?

    – A technikázós edzések jönnek be, mivel nagyon szeretek ugrani.

    – Mennyi jelenleg az egyéni csúcsod magasugrásban?

    – Hivatalosan 155 cm, de edzésen már ugrottam többet is. Szeretnék majd 170-et ugrani, az a sulicsúcs. Van még rá bő egy évem. Így hogy most átkerültem Scheidler Géza bácsihoz, a technikára sokkal több időt és energiát fordítunk, jóval változatosabbak az edzések, és szerintem ebből jól lehet építkezni.

    – Hogy élted meg az edzőváltást?

    – Eleinte nagyon nehéz volt, mikor elment Ferenczi Imre bácsi. Az edzésformák nehezebbek lettek azáltal, hogy most több szakág sportolói együtt készülünk. Géza bácsival előtte is jártam versenyekre, tehát ismertük egymást, ezzel nem volt gond. Viszont sokan elmentek az addigi csapatból, így eleinte kissé elveszett a motiváció, de most már minden rendben van.

    – Mi az ami motiválni tud téged?

    – Eleve a sport iránti szeretet, illetve maga a csapat is. Nagyon összekovácsolódtunk, és a jó társaság nagyon motiváló. Egymást húzzuk, keményen dolgozunk és haladunk előre.

    – Hányszor edzel egy héten?

    – Most hogy hétközben itt lakom Bonyhádon, heti 7 edzésem van: hétfőtől szombatig délutánonként, plusz szerdánként bejövök délelőtt is a lyukasóráimban. De hétvégén is szeretek görkorizni, a családdal biciklizni, vagy a bátaszéki barátokkal sétálni. A mindennapjaim része a sport.

    – Más hobbira is marad időd?

    – Rajzolok nagyon sokat, és mostanában rendszeresen olvasok sportolókról szóló könyveket, hogy milyen szerepet játszik a sport az életükben. Ezek az írások érdekesek és motiválóak.

    – Van sportolói példaképed?

    – Igazából nagyon sok versenyzőt követek, ha nem is pontosan magasugrásban. A hétpróbázó Krizsán Xéni, illetve a gátfutók közül Kozák Luca és Baji Balázs nagyon tud motiválni. Lucának a sporthoz való hozzáállása és a mozgása is nagyon tetszik. De azokra is felnézek, akiknek a korosztályomban jobb eredménye van, gyakran nézek magasugró videókat is.

    – Te magad milyen típusú versenyző vagy?

    – Eleinte nagyon izgulós voltam, de a versenyek során megtanultam ezt kezelni. Zenét szoktam hallgatni a megmérettetések előtt, ez segít.

Mihály Rebeka IMG_1140

    – Melyik versenyedre emlékszel a legszívesebben?

    – Három évvel ezelőtt a budapesti csapatbajnokságon nagyon rossz volt az időjárás, egész nap esett az eső, hideg volt és fújt a szél. Három számban is indultam: távolban, magasban és svédváltóban. Az időjárástól függetlenül mégis ez a verseny maradt meg bennem leginkább, mert ki tudtam hozni magamból a maximális teljesítményt, és a csapat is rendkívüli módon összekovácsolódott. Amúgy sok versenyre emlékszem vissza szívesen, de ez volt eddig a leg.

    – Fedett pályás versenyeken is láttalak. Szabadtéren vagy bent szeretsz jobban ugrani?

    – Kint sokkal jobban tudok ugrani, a jó időjárás motivál. Bár azért bent is ugrok jókat – tanakodik Rebi. – Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagy különbség nincs a kettő között, de kint, napsütésben jobban szeretek ugrani.

    – Mennyire vagy sérülékeny?

    – Az ízületeim nem a legjobbak a hirtelen növés miatt, ráadásul a magasugrás egyoldali terhelést ad. Így néha fáj a térdem, de igyekszem vigyázni rá. Múlt héten a bokám ment ki, ezért pihentem egy hetet. Más gond nem volt még.

    – A családotokban más is sportol?

    – Nagynéném kosarazott hosszú ideig, azért kezdtem én is ott. Családunkban az egyetlen versenysportoló vagyok, de egyébként mindenki hobbisportoló: téli sportok, snowboard, biciklizés. A szüleim maximálisan támogatnak, ha úgy alakul, elvisznek versenyre vagy behoznak edzésre. A szemükben én egy kis csillag vagyok. Ők is nagyon tudnak engem motiválni. Van egy öcsém, aki velem ellentétben nem szereti a sportot. Most felvették őt is ide a bonyhádi gimibe, remélem kicsit nyílik majd a sportok felé és megtalálja a helyét. Próbálom én is motiválni, néha elcsalom biciklizni.

    – Próbáltál már másokat is bíztatni, hogy sportoljanak?

    – Igen. Ha a 100 körös futáson látok valakit, akinek jó a mozgása, az alkata, vagy valaki hasznos időtöltést keres, akkor ajánlom neki az atlétikát. Egy próbát megér, nincs mit veszítenie. Belekóstol kicsit az edzésekbe, és a szívéhez nőhet, megkedvelheti ezt a mozgásformát. Igazából a giminkben nagyon sok választási lehetőség van a sportágak terén, és én jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek a sportolást.

    – Szeretnéd, ha felnőttként is életed része lenne a sport?

    – Igen, ameddig tudok, szeretnék sportolni, mert tényleg beépült az életembe, és mozgás nélkül nem nagyon tudnék mit kezdeni magammal. Egyébként ezirányban szeretnék továbbtanulni is, a Testnevelési Egyetemet céloztam meg. Illetve még a gyógytornász vonalon gondolkozom nagyon.

    – Nyáron lesznek versenyeid?

    – Igen, viszonylag sok verseny lesz, gőzerővel készülünk Géza bácsival. A téli szezon nem sikerült igazán jól, az ízületi térdproblémám miatt kb. egy évet ki kellett hagynom magasugrás szempontjából, és ez hátravetett. De most igyekszünk javítani, amit lehet.

    Kedves Rebeka! Kívánjuk, hogy érd el a sportolói céljaidat és a sulicsúcsot, és minél több embert tudj meggyőzni a sportolás fontosságáról. Hajrá Rebi, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. március 29. – Kirchné Máté Réka)

Mihály Rebeka MR1D1644