A szekszárdi Réz Réka a bonyhádi gimnázium tízedikes tanulója. Már óvodás kora óta sportol, de az atlétikával, azon belül is a gerelyhajítással csak a középiskolába lépve került közelebbi kapcsolatba.

    – Nagycsoportos ovis koromban kezdtem ismerkedni a kézilabdával, ami nagyon megtetszett. Nagymamám és anyukám kézilabdázott, így jött az én életembe is ez a sportág. Általános iskolás koromban végig kézilabdáztam Szekszárdon, az FGKC-nál (Szekszárdi Fekete Gólyák Kézilabda Club). Heti 4 edzésünk volt, minden hétvégén meccsek, úgyhogy nem volt egy könnyű menet. Én mégis élveztem csinálni, nagyon jó volt a társaság is. Nem terveztem, hogy gimnazistaként abbahagyom, de így alakult. Eleinte furcsa volt a váltás, hiszen az atlétikában teljesen más az edzésmunka.

    – Miért a bonyhádi gimit választottad?

    – Nagyon sok jót hallottam róla egy barátnőmtől, aki ide járt. Voltam előkészítőkön illetve nyílt napokon, és nagyon tetszett, amit láttam, tapasztaltam. Érdeklődtem az iránt is, hogy van-e itt kézilabdacsapat, de aztán az atlétika talált rám.

    – Te választottad az atlétikát, vagy a testnevelő tanárod javasolta?

    – Ez egy vicces sztori – nevet fel Réka. – A szecskatáborban voltak sor- és váltóversenyek, labdavezetés, kis sprintek, amolyan könnyű feladatok. És akkor odajött hozzám Scheidler Géza bácsi, hogy sportolok-e? Mondtam, hogy kézilabdázom már 9 éve. Mire ő: nagyon jó, akkor jöhetsz hozzám gerelyt hajítani. Kicsit meglepődtem, mondtam, hogy még sosem dobtam gerelyt, sőt, még a kezemben sem volt soha. Mire azt válaszolta: nem baj, legalább nem csinálod rosszul. Eljöttem hát az első edzésre és itt ragadtam.

Réz Réka IMG_1114

    – És ezek szerint az első próba sikeres volt, mert azóta is gerelyezel.

    – Őszintén szólva nem is tudnám más számban elképzelni magamat. Csábrák tanár úr hívott futni, de nem vagyok egy gyors futó, nem tudtam volna ilyen szinten csinálni.

    – Azért láttalak már súlyt lökni is.

    – A diákolimpián a csapatbajnokságon be kellett szállnom. Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem fogott meg úgy, mint a gerely.

    – Az edzésmunkából mi a kedvenced?

    – Edzésre mindig szívesen jövök, a szuper társaság miatt is, hiszen húzzuk egymást előre. A legjobban azt szeretem, amikor kimegyünk dobni, technikázunk. Illetve még a kondizás is a barátom, főleg a könnyebb verziója, az edzésvégi levezetés. Bár ebben a társaságban még szenvedni is jó – mondja nevetve.

    – Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?

    – Még nem sok versenyen voltam. Ami nagyon emlékezetes számomra, az augusztus végén a Magyar Liga Döntő Budapesten, ahol negyedik lettem. Az a verseny azért is emlékezetes, mert az elején nagyon szép idő volt, viszont az utolsó sorozatnál, mikor odaálltam dobni, elkezdett zuhogni az eső. Kicsit vártam, de muszáj volt ledobni az utolsót, szakadó esőben is. Aznap 32,36-ot dobtam, amit azóta egyszer sikerült túlszárnyalnom egy bonyhádi versenyen. Így a jelenlegi egyéni csúcsom 32,51 méter. Mostanában viszont már idegesít, hogy nem tudok ennél nagyobbat dobni. Edzőm, Géza bácsi mindig nyugtat, de én szeretnék már eredményesebb lenni. Motivál, hogy látom, a többiek milyen versenyekre jutnak ki, és én is közéjük szeretnék már tartozni.

    – Milyen eredménnyel lennél elégedett, milyen célt tűztél ki méterben?

    – A legnagyobb célom, hogy megdöntsem a sulicsúcsot (ez jelenleg 44,86 m). A távolabbi célom pedig az 50 méter, de attól azért még nagyon messze vagyok. A technikámon, a lábmunkámon sokat kell még csiszolni… szóval van még munkánk rendesen. Vissza szoktuk nézni a dobásaink felvételét, az alapján próbáljuk fejleszteni a technikát.

    – Van sportolói példaképed?

    – Gerelyhajításban még nincs. Szoktam nézni más versenyzőket, például Kövér Fannit rendszeresen követem, ő a korosztályomban a csúcstartó. De jelen pillanatban mindenkire felnézek, aki nagyobbat dob nálam.

    – Most, 16 évesen hogy gondolod: felnőttként kapcsolatban maradsz a sporttal?

    – Egyelőre még nem tudom, hol fogok továbbtanulni. A német nyelv nagyon érdekel, szeretem is tanulni, lehet, hogy majd azzal megyek tovább. De bárhova is kerülök, mindenképp szeretném, ha a sport az életem része maradna. Azt nem tudom, hogy profi szinten fogom-e csinálni. Jelenleg keddenként 30-40 perc levezető futásunk van, de a többi napon edzek, illetve a vasárnap a pihenőnap.

    – Az atlétikaedzések elején vagy végén gyakoriak a kiegészítő sportágak. Máig kedveled a labdasportokat?

    – Bemelegítésképpen szoktunk kosarazni, azt nagyon szeretem, mert még jobban összehozza a társaságot. A labda és a csapatjáték ezért – ha kis mértékben is, de – része az életemnek. Az atlétika egyéni sport, de így hogy együtt edzünk, bele szoktunk kóstolni néha a másik sportágába is. Az edzéseken pedig igazi barátságok alakulnak ki, szabadidőnkben is szervezünk közös programokat.

    – Hobbid is van?

    – Eleinte a sport hobbinak indult, de aztán több lett számomra. Egy kellemes és hasznos időtöltés, amit hívhatunk életformának is. A szenvedélyemmé vált a sport, de hogy őszinte legyek, másra nem is igazán jut időm.

    – Versenyeken hallom, ahogy bíztatnak, és úgy szólítanak: Cu. Ez ugyebár a vezetéknevedre utal, mert a réz vegyjele.

    – Először Gruber tanár úr mondta ezt nekem a gimiben. Itt edzésen Kling Réka kezdett Rézinek hívni. Géza bácsi is szokott Cunak szólítani, bár ő sokféleképpen ragozza a Réka nevet is, én pedig mindegyikre hallgatok. A kedvenc becenevem talán a Cucu, az olyan egyedi – sorolja, miközben összenevet Kling Rékával.

    – Anyukád irányított annak idején a kézilabda felé. Követik a szüleid a dobó pályafutásodat is?

    – Természetesen, mindenben támogatnak. Ha van rá lehetőség, eljönnek versenyekre is, illetve ha úgy alakul, hoznak-visznek edzésre és haza.

    – Pici korod óta, immár 11 éve sportolsz. Van még versenylázad?

    – Kézilabdában sok ember előtt játszottunk, azt megszoktam, ha néznek. Viszont magára a versenyre sajnos rá tudok izgulni, ami befolyásolja a teljesítményemet. A többiek mindig mondják, hogy próbáljak lazábban hozzáállni a dolgokhoz. Csapattársunkra, Scheidler Dávidra felnézek ebből a szempontból, az ő lazaságát próbálom ellesni. Remélem előbb-utóbb sikerülni fog, ezen még dolgozom. Ezen is…

    Kedves Réka! Kívánjuk, hogy érd el a célodat, görcsösségedet legyőzve legyél igazán sikeres, és – nem mellesleg – döntsd meg a gimicsúcsot! Hajrá Réka, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. március 25. – Kirchné Máté Réka)

Réz Réka MR1D0484