Őri Veronika 2003-as születésű és Őcsényben él. A szekszárdi általános iskolás évek után azért szeretett volna a bonyhádi gimnáziumban továbbtanulni – azon kívül, hogy jó híre volt az intézménynek –, mert tetszett neki a nagy iskolaudvar, amiben jókat lehet sétálgatni. Azóta ráébredt, hogy gyorsabbra is veheti a lépteit, mert a futás még nagyobb örömet okoz neki.

    – Általános iskolás koromban már sportoltam. Balettozással kezdtem, amit ötödik végén hagytam abba, és akkor kezdtem el atletizálni Szekszárdon. Akkori edzőm egy versenyen bemutatott Csábrák tanár úrnak, aki a bonyhádi gimiben az edzőm lett. Hobbiszerűen jártam úszni is, bár leginkább azért, hogy megtanuljak fennmaradni a vízen – mondja vidáman Vera.

    – Hogy történt a fő versenyszámaid kiválasztása?

    – Eredetileg az atlétika több számát is kipróbáltam. 800 méterrel kezdtem kilencedikben. Aztán a tavaly tavaszi karantén után, mikor végre ki lehetett menni közösen edzeni, kiderült, hogy inkább rövidebb távra kéne mennem. Így lettek a fő számaim a 200 és a 400 méteres síkfutás, de e kettő közül is elsősorban a 200, amit nagyon szeretek.

    – Mit tartasz a sportolói erősségednek?

    – Hogy nem adom fel semmiképp, és ebben benne van az is, hogy a táv végére teljesen kifutom magamat. Úgy gondolkodom, hogy nem lehetek én az utolsó, legalább utolsó előtti kell legyek – neveti el magát. – A célom, hogy egyre jobb, egyre gyorsabb legyek, és hogy magamat győzzem le mindig. Nagy sportolói álmaim nincsenek, mert jövőre már érettségizni fogok, egyetemre készülök, és akkor már valószínűleg nem tudnám versenyszerűen folytatni az atlétikát.

    – Mi volt eddigi legjobb eredményed?

    – 200 méteren 26,73, csak sajnos nem hitelesítették, mert nem mérték a szelet ezen a szekszárdi versenyen. Pedig az egyik legjobb futásom volt, arra az időre nagyon büszke vagyok. A nyári debreceni ifjúsági OB sajnos nem sikerült ilyen jól, de azt a 400 métert mégis nagyra tartom, mert úgy kifutottam magamat, hogy alig tudtam a végén felkelni. 300 métert nagyon elfutottam, és az utolsó 100 méteren már csak szenvedtem. De nagyon becsülöm magam, hogy meg tudtam csinálni és beértem a célba.

    – Versenyző típus vagy?

    – Úgy fogalmaznék, hogy szeretem kipróbálni magamat sok mindenben. Mégis úgy gondolom, hogy nem vagyok az a nagy versenyző típus, de ha már oda kell állni, akkor beleadom magam.

    – Milyen a csapat az AC-nál?

    – Nagyon családias a hangulat, sok mindent meg tudunk beszélni, imádok itt edzeni a többiekkel. Mintha egy második családom lenne. Mikor azonban edzésen bejelenti az edzőnk, hogy következik a „fátyolvízesés”, akkor már kész vagyunk… Ez azt jelenti ugyanis, hogy 400, 300, 200 métereket kell futni sorban, és ezt minimum kétszer megcsináljuk. Na az kemény. Hosszabb pihenők vannak köztük, de akkor is „meghalunk” az utolsó befutónál. Az alapozás időszakában erősíteni jobban szeretek, mint nyújtani. A futáshoz hasonlóan az erősítés is kikapcsol, ezért szeretem. A nyújtás viszont fájdalmas. Az erősítés, ha fáj is, tudom, hogy lesz eredménye, ezért kedvvel csinálom.

    – Edzésen is versengtek egymással?

    – Szerintem inkább az idővel versenyzek – mondja egy kis szünet után Vera. – A legnagyobb hajrá a János-áldásnál van (edzőnk, Csábrák János nevezi így a legutolsó sprintet), ilyenkor beleadunk mindent, ami a csövön kifér.

    – A versenyeken van nagy vetélytársad?

    – A középmezőnybe gondolom magamat, úgyhogy elég sok vetélytársam van. Még van hova fejlődni.

0311 Őri Veronika MR1D1378

    – Az idei bonyhádi fedett pályás versenyek hogy sikerültek számodra?

    – Ott 60 méteren indultam, ami nekem nagyon rövid táv, nem tudok igazán begyorsulni. Az utolsó versenyen hatodik lettem, ami ahhoz képest egész jó, hogy nem szoktam 60 métert futni. A versenyeken egyébként a kedvenc pillanatom az, mikor beérek a célba. Nagyon izgulós vagyok, és a célban jó érzés, hogy letudtam, nincs már miért izgulni.

    – Van sportolói példaképed?

    – Hatodik nyarán elmentünk megnézni egy atlétikaversenyt Székesfehérvárra, ott láttam egy 100 méteres sprintert, igazából az ő hatására kezdtem el komolyabban atletizálni. Ő Veronica Campbell-Brown, háromszoros olimpiai és világbajnok jamaicai rövidtávfutó. Van közös képünk is.

    – Mi visz előre, mi motivál?

    – Tudom, hogy állnak mögöttem emberek és tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk. Gondolok itt a csapatra és a családunkra is. A szüleim bíztatnak, a versenyeim online közvetítéseit apu mindig nézi és büszkén „reklámozza” másoknak is. Ha elhúzódik az edzés, be is jön értem Bonyhádra. A szüleim is sportoltak régebben, bár hobbiszerűen: apu focizott, anyu pedig úszott.

    – Szabadidődben mivel szeretsz foglalkozni?

    – Vannak otthon kutyáink – egy alaszkai malamut és egy kicsi hosszúszőrű németjuhász –, velük szívesen foglalkozom. Szeretek zenét hallgatni. Elkezdtem gitározni is, de ezt most sajnos abba kellett hagynom, mert ősszel egy konzervdobozzal elvágtam az ínhüvelyemet, és azóta nem tudom behajlítani a kezemet.

    – Mit jelent számodra a futás?

    – A lételememmé vált. Örök életemben szeretnék futni, ha nem is versenyszerűen. Ha valamiért nem tudok futni, hiányérzetem van és nem találom a helyem. A futás egy nagyon hasznos időtöltés. Teljesen kikapcsol, kitörli a fejemből a mindennapi hülyeségeket és csak magára a futásra koncentrálok. Otthon, Őcsényben is szoktam futni. Mikor egy éve volt a másfél hónapos „karantén”, kerestem magam mellé egy futótársat, mert jó hatással van rám, ha van valaki mellettem. Időnként az öcsémet kérem, hogy kísérjen biciklivel. Kedvencem, mikor jó idő van és kifuthatok az őcsényi szántóföldekre. Az egy határtalanul jó érzés, a hosszú futás közben egy teljesen más világba kerülök.

    – Olyan ez számodra, mint egy relaxálás?

    – A hosszúfutás igen. Amikor viszont sprintelgetünk, meg fátyolvízesés… na az már nem relaxálás – mondja nevetve.

    Kedves Vera! Kívánjuk, hogy maradj mindig ilyen vidám, és bármerre és bármilyen röviden vagy hosszan is futsz, töltsenek fel a lépteid energiával a mindennapokra! Hajrá Vera, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. március 8. – Kirchné Máté Réka)

0311 Őri Veronika IMG_0097