A 17 éves Wurst Bálint jelenleg az Atlétikai Club Bonyhád egyetlen férfi gerelyhajítója. Gyerekkorában az úszósportban ért el szép eredményeket, de testnevelés órán már akkor is messzire dobta a kislabdát.

    – Kicsi koromban elvittek a szüleim az uszodába, hogy tanuljak meg úszni. Kiderült, hogy ügyes vagyok, láttak bennem fantáziát, így ott ragadtam. Hatodik osztály végéig úsztam, időnként naponta kétszer is edzettem. Többször voltam országos versenyeken harmadik helyezett. Aztán megállt a fejlődésem abban a sportágban, de épp akkor felvettek a gimnázium hatosztályos képzésére, és atlétikára váltottam. A sport azóta is minden nap része az életemnek. Már nagyon ritkán úszom, az atlétika mellett a röplabdázás fér csak bele az időmbe, tagja vagyok a gimis csapatnak.

    – Hogyan találtál rá a fő számodra, a gerelyhajításra?

    – Az első pár hétben az atlétika minden számát kipróbáltam és a gerelyhajítás tetszett meg a legjobban. Súlyt lökni csak csapatbajnokságban vagy egy-egy helyi versenyen szoktam.

    – Gondolom az úszásnak köszönhetően megerősített izomzatod előnyt jelentett.

    – Igen, jó állóképességgel érkeztem már a gimibe, volt egy remek alapom. Fontos volt az is, hogy egy jó csapatba kerültem az atlétikaedzésen, mindenki befogadó volt. Először Toderoné Reidl Rita tanárnő volt az edzőm, aztán ő kismama lett, és azóta Scheidler Géza bácsival edzek. Heti 2-3 technikai edzés van, az erősítés terén konditermi és saját testsúlyos, medicinlabdás, szökdelések…

    – Ez utóbbit szereted csinálni? – bukik ki az egykor szintén dobóatléta riporterből a kérdés…

    – Nem, ez az egyetlen, amit nem szeretek – mondja Bálint nevetve, s a kérdező totálisan megérti és átérzi a válaszát.

    – Az egyéni csúcsod?

    – Eddig a legjobb gerelyes eredményem 54,06 méter, még a 700 grammos szerrel. Idén váltottam át a 800 grammosra, ott eddig 46,95 méter a legjobbam. Legközelebbi célom természetesen az, hogy elérjem az 50 métert.

    – Szerinted min múlik, hogy jól sikerüljön egy verseny?

    – A felkészülésen, a jó időzítésen, de a hangulatom és a környezeti tényezők is befolyásolnak. Például ha nagy a szél, az se túl jó. De mikor jól beletalálok egy dobásba, az szuper érzés. Egyébként versenyzőtípus vagyok kicsi korom óta, úgy is fogalmazhatunk, hogy az életem része a versenyzés.

    – Szoktad követni a versenytársaid eredményeit?

    – Igen, és bár van egy-két ember a korosztályomban, aki nagyon kiemelkedik, de egyébként nagyon szoros a mezőnyünk. Az egyesületünkben Réz Réka gerelyezik még, vele tudok együtt edzeni, dobni. Sajnos kevesen vagyunk dobók Bonyhádon.

    – Milyen versenyre készülsz mostanában?

    – A március végi korosztályos téli dobóbajnokságra. Örülnék, ha 50 méter fölé jutnék. Edzésen nem mérjük a dobásokat, inkább csak a technikára figyelünk. De az érzés ilyenkor is megvan, ha sikerül, hogy hú, ez most egy jó dobás volt, le kéne mérni.

    – Van sportolói példaképed?

    -Konkrét példaképem nincs, de ha mégis ki kéne egy embert emelnem, akkor Rivasz-Tóth Norbertet mondanám, aki Magyarországon az egyik legjobb gerelyhajító. Hozzáteszem, igazából mindenkire felnézek, aki jó eredményeket ér el.

    – A koronavírus miatti tavaly tavaszi másfél hónapos edzésszünet idején tudtál otthon készülni?

    – Kaptunk edzéstervet és mindenki próbálta önállóan megoldani az edzéseket. Ebben az időszakban főleg erősítések voltak, a technikai munkát nem tudtuk otthon megoldani. Én közben a családtagokkal együtt el is kaptam a vírust, így 3 hétre teljesen leálltam, nem volt lehetőségem az edzésre.

    – Ha már a családodat említed: ők drukkolnak a versenyeiden?

    – Amikor van élő közvetítés, akkor a szüleim online követik a versenyeimet. Azt nem igazán szeretném, ha személyesen ott lennének. A húgom is sportol, már három éve jár moderntáncra.

    – Neki nagytestvérként szerinted lehetsz te a példaképe?

    – Úgy gondolom, hogy igen. Terveim szerint felnőttkoromban is része lesz a sport az életemnek, de nem versenyszerűen.

    – Miért javasolnád másoknak, hogy sportoljanak?

    – Legfőképpen az egészségük miatt, fittebbnek fogják érezni magukat, ha heti rendszerességgel mozognak. Ráadásul aki része lesz egy jó csapatnak, máris szívesen jár edzésre, nagyobb lesz a motivációja.

    – Mennyire vagy sérülékeny?

    – Nem mondanám sérülékenynek magamat, egyszer volt csuklótörésem, azt edzésen gyűjtöttem be. Gátszökdelésnél elestem és rosszul támasztottam ki.

    – A továbbtanuláson gondolkodsz már?

    – Igazából még nincs meg a pontos cél. A matek és a fizika tantárgyak érdekelnek, és talán a mérnöki pálya. Lehet, hogy továbbviszem az apai mintát, az építő- vagy a villamosmérnök vonal is érdekel.

    – Azért arra kíváncsi lennék, ha még egy atlétikaszámot kéne választanod, akkor az melyik lenne?

    – Csak a gerely. Mást nem tudnék igazából mondani, amit ennyire szeretek – mondja Bálint mosolyogva.

    Kedves Bálint, drukkolunk neked a céljaid eléréséhez, és hogy mielőbb legyen meg a „hú de jó dobás volt” érzésen kívül az 50 méter fölötti eredmény is. Hajrá Bálint, hajrá bonyhádi atlétika!

(2021. március 5. – Kirchné Máté Réka)

0308 Wurst B MR1D1085